Simonyi Henri
Simonyi Henri (Szeged, 1891. ápr. 5. – Bp., 1972. febr. 11.): újságíró, politikus, szerkesztő. A bp.-i tudományegy.-en jogi doktorátust szerzett. A Justh-párt és a Választójogi Liga titkára (1914). Az I. világháború idején a Függetlenségi és 48-as Párt kőnyomatos lapjának, a Politikai Híradónak tudósítója, majd szerk.-je (1914–16). Az új Függetlenségi és 48-as Párt alapításától Károlyi Mihály titkára (1916–18). Az októberi forradalom után a miniszterelnökség jegyzője (1918. nov.–1919. márc.) min. tanácsos. Közreműködött annak a Kéri Pál fogalmazta Magyarország népéhez szóló kiáltványnak a létrejöttében s nyilvánosságra hozatalában, amely Károlyi nevével jelent meg, és amelyben Károlyi lemondott az államfői méltóságról és átadta a hatalmat Mo. népei proletáriátusának. A Tanácsköztársaság idején a kormányzótanács elnökségén dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után 1919-től Bécsben, 1926-tól Franciao.-ban élt emigrációban. Mo.-on a Károlyi-per során az ügyész felségsértés és hazaárulás címén vádat emelt ellene. Segítségére volt Károlyinak az Egy egész világ ellen c. emlékirata (München, 1923) sajtó alá rendezésében. Párizsban a „Két és feles” Internacionáléhoz tartozó Világosság-csoport elnöke, a Párisi Hírlap c. m. hetilap kiadó szerk.-je a német megszállásig (1940). 1945-ben hazatért, s rehabilitálása után mint miniszteri osztályfőnök 1946-ban nyugdíjazták. Utána 1951-től 1954-ig a Magyar Orsz. Levéltárban mint nyugdíjas főmunkatárs, kutatómunkát végzett. Mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagja számos történelmi tárgyú előadást tartott. – M. A munkáspártok egységéért (Magy. Szle, 1945. máj. 27.); Álljunk meg egy szóra (Népszava, 1945. szept. 23.); Megdöbbentő adatok a reakció hazaárulásáról (Népszava, 1945. nov. 25.); Visszaemlékezések (Századok, 1966. 1. sz.). – Irod. Major Ottó: Égi és földi háborű (A Konsten-ügy) (Bp., 1965); Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban (Bp., 1967); Károlyi Mihályné: Együtt a száműzetésben (emlékezések, Bp., 1973); Siklós András: Károlyi Mihály lemondása (Élet és Irod., 1979. ápr. 28.).
