Skaloud Ferenc
Skaloud Ferenc (Bp., 1902. júl. 11. – Bp., 1981. okt. 31.): orvos, fogorvos, szájsebész, az orvostudományok kandidátusa (1962). 1922-ben kezdte meg orvosi tanulmányait, és 1927-ben kapta meg orvosi diplomáját Bp.-en. Az egy. elvégzése után 1927-től a Honvédségnél mint katonaorvos teljesített szolgálatot. Először a Rókus Kórház szájsebészeti osztályán, majd 9 évig Nagykanizsán a Városi Kórház szájsebészeti osztályán dolgozott, ez idő alatt sebész szakorvosi és fogszakorvosi (szájsebészet) képesítést szerzett. A II. világháború alatt mint speciálisan arc- és állcsontsebészetben kiképzett szakorvos a hadműveleti területeken, ill. a hadikórházakban a hadisérültek sebészi ellátását végezte. A háború befejezése után a Semmelweis Orvostudományi Egy. Szájsebészeti Klinikájának Állcsontsebészeti Osztálya vezetését vette át, 1946. ápr. 1-jétől. Mint orvos-őrnagy ment nyugdíjba a hadseregtől, folytatva a munkát az orvosegy.-en. Sebészi feladatok ellátásán kívül a fogorvostan-hallgatók oktatásában vett részt. 70 orvosi közleménye jelent meg, 3 egy.-i tankönyv társszerzője. Egy.-i docens, majd az orvostudományok kandidátusa lett. Az egy.-en eltöltött 24 évi szolgálat alatt részt vett a Fogorvosi Kar kiépítésének és a Szájsebészeti Klinika megszervezésének munkájában. Balogh Károly professzor munkatársaként számos műtéti eljárást dolgozott ki, ezek közül a progénia műtéte és az ankylosis vitallium hengeres megoldása a legjelentősebb. 1966-ban a Szájsebészeti Klinika mb. tanszékvezetője. 1969-ben ment nyugdíjba, de mint tudományos szaktanácsadó és mint az Áll. Vizsgabizottság tagja továbbra is részt vett a klinika munkájában. – M. Szájsebészet (társszerző, Bp., 1955); Az arc- és állcsontsebészet újabb műtétei és a sebészeti protetika fejlődése (kandidátusi disszertáció, 1962). – Irod. Huszár György-Berényi B.: Dr. S. F. (Fogorv. Szle, 1982).
