Sóltz Vilmos, Sóltz
Sóltz Vilmos, Sóltz (Svedlér, 1833. dec. 8. – Bp., 1901. okt. 12.): kohómérnök. A selmecbányai ak.-ra 1854-ben iratkozott be, 1858-ban kincstári szolgálatba lépett, 1864-ben kohómester, 1869-ben a turjaremetei vasgyárnál felügyelő. 1872-ben a pojniki vasgyár, majd 1874-ben a tiszolci vasgyár vezetője. 1881-től a selmecbányai ak. vaskohászati tanszékének helyettes tanára; 1882-től a tanszék vezetője. Az 1892 – 96. évek között az ak. ig-ja. Nevéhez fűződik az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakítása (1892), melynek ügyvezető alelnöke volt. 1901-ben ment nyugdíjba. Tiszteletére az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1967-ben Sóltz Vilmosemlékérmet alapított. – F. m. A Thomas és Gilchrist-féle eljárásnak jelen állása és ennek befolyása a vasiparra (Bány. és Koh. L. 1882); A Farbaky és Sóltz féle folytonosan működő vízgázfejlesztő készüléknek leírása és elmélete (Bány. és Koh. L. 1885); Drótgyártásra való rudacsok és bugák öntése a Kurzwernhardt féle eljárás szerint (Bány. és Koh. L. 1887); A vasgyártás története (Bány. és Koh. L. 1895); A Sóltz féle adagoló (Bp., 1896); A tégely acélgyártás (Selmecbánya, 1897). – Irod. Sobó Jenő: Emlékbeszéd S. V. fölött (Selmecbánya. 1902).
