Somlyó Zoltán
Somlyó Zoltán (Alsódomború, 1882. jún. 22. – Bp., 1937. jan. 7.): költő, újságíró. Somlyó György költő, műfordító apja. Nagykanizsán végezte középisk.-it. Tanulmányai végeztével címíró, azután Fiuméban újságíró. Visszatérve Bp.-re a Magyar Nemzet munkatársa. Ezután egy ideig nagyváradi, szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztőségekben dolgozott, 1913-tól újra Bp.-en élt, állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak és a Pester Lloydnak, több verse jelent meg a Nyugatban. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg. Költészetének alaphangja a magányosság és reménytelenség érzése. – F. m. Dalok a piros kendőtől a hatcsattos cipóig (versek. Bevezette Zboray Aladár, Bp., 1902); Dél van (versek, Szeged, 1910); Az átkozott költő (Megbeszélések az Istennel, versek, Bp., 1911); Sötét baldachin (versek, Karinthy Frigyes rajzával és előszavával, Bp., 1913); A férfi versei (Bp., 1922); Tango Milonga hercegnő (r., Bp., 1924); Válogatott versek (Sajtó alá rendezte Somlyó György, bev. Illés Béla, Bp., 1953); Nyitott könyv. A titkos írás (Sajtó alá rendezte és utószót írt Somlyó György, Bp., 1960); – Irod. Devecseri Gábor: Lágymányosi istenek (Bp., 1971). Szi. Kosztolányi Dezső: New York, te… (vers); Somlyó György: Az átkozott költő; Téli elégia (vers).
