Somogyi Béla
Somogyi Béla (Halastó, 1868. máj. 16. – Újpest, 1920. febr. 17.): tanító, újságíró. A Csáktornyai Tanítóképzőben tanult. Felsővisóra került állami tanítónak. Első cikkei a Népszavában és a Cipészek Szaklapjában 1895 – 1896-ban Suhogó álnéven jelentek meg. 1897-ben Bp.-re került s a Népszava munkatársa, majd 1897 – 98-ban szerk.-je nyolc hónapig. Utána egy kültelki isk.-ban jutott tanítói álláshoz. Közben megszerezte a tanári képesítést is, reál-, majd kereskedelmi isk.-ban tanított. 1905-től a napilappá átalakult Népszava belső munkatársa. Ugyanekkor megindította a tanítók szervezkedését, majd 1906-ban lapjukat, az Új Korszakot, amelyet maga szerk. A Károlyi-kormányban közoktatás ügyi államtitkár. A Tanácsköztársaság idején elvi fenntartásai miatt nem vállalt szerepet; küldött volt a Tanácsok Orsz. Gyűlésén. A Tanácsköztársaság bukása után a Szociáldemokrata Röpiratokat szerk., majd a Népszava felelős szerk.-je. A fehérterrort támadó cikkei miatt az Ostenburg-különítmény tisztjei elhurcolták és társával, Bacsó Bélával együtt a Megyeri csárda és a Fővárosi Vízművek között meggyilkolták, holttestüket a Dunába dobták. Lefordította Bebel A nő és a szocializmus c. művét. Tankönyveket írt. – F. m. Mi baja a magyar népnek és hogyan segíthetünk rajta? (Bp., 1912); Harc a tudományért (Bp., 1914); A magyar helyesírás kis gyakorlókönyve, különösen azok számára, akik a szavazati jog megszerzése céljából írásvizsgálatot fognak tenni (Bp., 1914); A keresztény szociális néppárt programja az igazság megvilágításában (Bp., 1918). – Irod. Révész Mihály: S. B. élete és munkássága (Bp., 1925); Sós Endre: Három mártír (Bp., 1945).
