Sós Endre
Sós Endre (Bp., 1905. júl. 18. – Bp., 1969. júl. 12.): újságíró, író. Jogi tanulmányait a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte, de a Népszavában megjelent verse miatt eltanácsolták az egy.-ről (1931). 1945 előtt az Esti Kurír, Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság és A Toll c. folyóirat munkatársa, illetve szerk.-je volt. Szerk. az Új Zsidó Könyvtár c. sorozatot is. A II. világháború idején munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben a győri katonai fogházban ült. 1945 után a Népszava, majd 25 éven át a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957–65-ben a Magyar Izraeliták Orsz. Képviseletének és a Bp.-i Izr. Hitközség elnöke. Főszerk.-je volt az Új Élet c. izr. felekezeti lapnak. Könyveiben (kb. 30 mű), esszéiben és publicisztikai írásaiban az irodalomtörténeti és történeti érdeklődés az időszerű problémák iránti fogékonysággal párosult. Munkásságát többek között a M. Népköztársaság Zászlórendje (1957) kitüntetéssel ismerték el. Autóbaleset áldozata lett. – F. m. A szimbolizmus az irodalomban (esszé, Bp., 1924); Mi lesz Európával? (Bp., 1931); Porszem és óriás (versek, Bp., 1939); Zsidók a magyar városokban (Bp., 1941); A zsidók útja a kálvinista Rómában (Debrecen) (Bp., 1943); A nagyváradi zsidók útja (Bp., 1943); A nagyváros írói (Bp., 1947); Európai fasizmus és antiszemitizmus. Az üldözések kora (Bp., 1948); Georges Politzer. A francia ellenállás harcos filozófusa (Bp., 1949); Zola (Bp., 1952); Cervantes (1955); Aki az égtől elragadta a villámot… (regényes Franklin életrajz; Bp., 1957); Tanúvallomás. Cikkek, emlékezések (Bp., 1962); Thomas és Heinrich Mann (Vámos Magdával, Bp., 1964); Felvillanó arcok. Arcképek, emlékezések (Bp., 1965). – Irod. Rajcsányi Károly: Halálos párhuzam (Élet és Irod., 1969. 29. sz.); Antal Gábor: S. E. emlékezete (Magy. Nemzet, 1979. júl. 12.).
