Sréter Ferenc
Sréter Ferenc (Bp., 1894. dec. 4. – Bp., 1988. júl. 6.): evangélikus, majd szabadegyházi lelkész. Balassagyarmaton érettségizett 1912-ben. Az I. világháborúban vitézi címet és századosi rangot viselve szolgált, majd földbirtokát szétosztotta és lelkészi pályára lépett. Sopronban (1928-32), Tübingenben (1931-32) és Göttingenben (1932) hallgatott teológiát. 1932-ben avatták ev. lelkésszé. 1943-tól segédlelkész Szügyön, majd Gödöllőn, később egyházkerületi missziói lelkész. 1946-ban a Magy. Evangéliumi Aliansz ügyvezető alelnökévé választotta. 1942-1953 között Bp.-Budavári lelkipásztor, 1953-54-ben másodlelkész. 1954- jún. 30-án lemondott ev. lelkészi állásáról, és kivált az ev. egyházból, Evangélikus Testvérgyülekezetet alakított, amely azonban áll. elismerést és működési engedélyt nem kapott (1972-től a methodista egyház védelme alatt, de önállóságukat megtartva élnek). Az 1960-as években egy ipari szövetkezet bedolgozója volt, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba. – Irod. Szebeni Olivér: Hosszú élet, 1894-1988 (Békehírnök, 1988. 33. sz.).
