Stettner Béla
Stettner Béla (Bp., 1928. dec. 6. – Bp., 1984. máj. 30.): grafikus, Munkácsy-díjas (1966), érdemes művész (1972). 1947-től 1952-ig a Képzőművészeti Főisk. növendéke, mestere Kmetty János és Koffán Károly volt. 1960-tól 1963-ig Derkovits-ösztöndíjas. 1970-ben SZOT-díjat kapott. Grafikusi tevékenysége mellett a Kisgrafika Barátok Körének művészeti vezetője haláláig. A Kilencek művészcsoport tagja volt. Az 1940-es évek végén induló művésznemzedékhez tartozott. A történelmi változások, az ebből következő megpróbáltatások, az emberi lét átalakulásának avatott tolmácsolója. A politikai ellentmondásokat, a feszültségeket és tévedéseket megkísérelte őszintén, az aggodalom hangján ábrázolni. A határokon kívüli történelem katasztrófái, pl. a vietnami háború is visszatérő témája. Elkötelezett mondanivalóját expreszszív stílusjegyekkel jelenítette meg. Különösek megnyújtott testű figurái és különböző anyagokról nyomott amorf, mégis konstruktív rendű építményei. Jelentős művei: Katasztrófa (1965), Este (1967), Pietra II. (1967), Gurzufi-sorozat (1973). Ismertek kisgrafikái és ex librisei is (Ex libris Supka Manna, 1972). Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.: Fiatal Művészek Klubja (1961), Dürer Terem (1965), Műcsarnok (1973), Pataki István Művelődési Ház (1979); Vác (1970), Szeged (1973), Miskolc (1979), Szófia (1979). – Irod. Katalógus-előszó az ex libris kiállításhoz (Bp., 1969); Supka Magdolna: Előszó S. B. műcsarnoki kiállításához (Bp., 1973).
