Sugár Károly, Storbeck
Sugár Károly, Storbeck (Bp., 1882. nov. 2. – Bp., 1936. júl. 30.): színész, a magyar színpad legkiválóbb epizodistája. Hatévi vándorszínészkedés után 1907-ben a Színiak -ra iratkozott, s ennek elvégzése után 1910-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerződött, de alig egy év múlva visszatért a Nemzeti Színházhoz, s ennek tagja maradt halálig. 1913-tól 1918-ig betegsége, majd katonai szolgálata s végül oroszo.-i fogsága miatt nem játszott. 1922-ben Caliban (Shakespeare) alakításáért Greguss-díjjal tüntették ki. A legkisebb epizódszerep is jelentőséget kapott alakítása nyomán. Furcsa, félbemaradt, züllött alakok, félkegyelműek alakításával külön színt képviselt a Nemzeti Színház színpadán. – F. sz. Judás (Gréban: Igazi Passio); Rank doktor (Ibsen: Nóra); Engstrand (Ibsen: Kísértetek); Relling (Ibsen: A vadkacsa); Apemantus (Shakespeare: Athéni Timon); Sganarelle (Molière: A szerelem mint orvos); Harpagon (Molière: A fösvény); Huhn (Hauptmann: És Pippa táncol). – I. f. A vén gazember (1932), Légy jó mindhalálig (1936), A 111-es (1937). – Irod. Németh Antal: S. K. (A Színpad, 1936); Magyar Bálint: S. K. (Színház és Filmműv. 1953. 6 – 7. sz.); Nagy magyar színészek (Bp., 1957); Kovács Tivadar: S. K. (Adattár, Bp., 1957); Ignácz Rózsa: Caliban (Prospero szigetén, Bp., 1960). – Szi. Szabó Dezső: Az elsodort falu (Bp., 1919).
