Surányi János
Surányi János (Győr, 1886. febr. 12. – Bp., 1965. nov. 8.): mezőgazda, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945 – 49; l. 1954, r. 1960), Kossuth-díjas (1957). A magyaróvári Gazdasági Ak. elvégzése után (1906) ugyanott az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás asszisztense lett, ahol huszonöt évet töltött kutatómunkában. 1933- tól 1937-ig a Kísérleti Állomás ig.-ja volt. 1936-tól a Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-mely 1932-ben doktorrá avatta – növénytermestéstani tanszékén ny. r. tanárként működött 1949-ig. az egy. átszervezéséig, amikor nyugdíjazták. 1952-től 1955-ben történt végleges nyugdíjazásáig ismét tényleges szolgálatban állott mint a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője. Sokirányú munkássága különösen a kultúrnövény-honosítás (a takarmánycirok hazai termesztése stb.) és a korszerű kukoricatermesztés terén kimagasló. – F. m. Kukoricafajták és termesztésük (Villax Ödönnel, Bp., 1932); A szántóföldi kettőstermesztés módszerei és növényei (Bp., 1952); A kukorica és termesztése (Mándy Györggyel, Bp., 1956). – Irod. S. J. (Magy. Tud. 1966. 2. sz.)
