Sütő József
Sütő József (Bp., 1927. ápr. 28. – Bp., 1983. márc. 17.): vegyészmérnök, a kémiai tudomány kandidátusa (1970). Középisk. tanulmányait a fővárosban végezte, 1945-ben érettségizett. 1949-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét a bp.-i műegy.-en. Már utolsó éves mérnökhallgatóként az egy. kémiai technológiai tanszékén dolgozott demonstrátorként, és két év kivételével, amikor – 1953 és 1955 között- az Orsz. Tervhivatal Műszaki Fejlesztési Főosztályán tevékenykedett főmérnökként, haláláig e tanszék munkatársa volt, 1959. szept. 1-jétől adjunktusi, 1975. jún.-tól docensi beosztásban. 1949-1951 között az Áll. Műszaki Főisk.-a tanított. Pályafutása során a vegyészmérnöki karon általános kémiai technológiát, a biológus-mérnöki szak hallgatóinak levegő- és vízvédelmet, a gépészmérnöki karon és az építőmérnöki karon kémiai technológiát, a gépészmérnöki kar vegyipari és élelmiszeripari ágazatain vegyipari technológiát oktatott, és emellett jelentős szerepet vállalt a szakmérnöki- és gazdasági mérnökképzésben is. A vegyészmérnöki karon és a kémiai technológia tanszéken fontos oktatásszervezési feladatokat is ellátott. Tagja volt az MTA Technológiai és Vegyi Környezetvédelmi Munkabizottságának. Kiemelendő a szénkémia, a petrolkémia és a környezetvédelem terén végzett eredményes tevékenysége. – F. m. A földgáz, kőolaj és szén ipari felhasználása (Gártner Lászlóval Bp., 1964). – Irod. Sz. L: Dr. S. J. 1927-1983 (Jövő Mérnöke, 1983. ápr. 8.).
