Szabédi László, Székely
Szabédi László, Székely (Sáromberke, 1907. máj. 7. – Kolozsvár, 1959. ápr. 18.): romániai magyar költő, irodalomtörténész. Unit._ teológiai és bölcsészeti tanulmányokat hallgatott Kolozsvárt, Bp.-en, Strassburgban. 1931-től az Ellenzék c. kolozsvári napilap belső munkatársa. 1940-től Baré községben (Kolozs m.) tanító. 1941-től a kolozsvári Nemzeti Színház dramaturgja. 1942-től a kolozsvári Termés c. folyóirat egyik szerk.-je. 1944-ben szervezője a Magyar Népi Szövetségnek. 1945-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. ig.-ja és a Székely Mikó Kollégium tanára. 1947-től haláláig a kolozsvári Bolyai Egy. tanára. Öngyilkos lett. A romániai m. irodalom jelentős alakja volt. A román irodalomból több művet lefordított. Román népköltészeti termékeket gyűjtött és fordított. Válogatott versei románul is megjelentek. – F. m. Délia (drámai költemény, Kolozsvár, 1936): Alkotó szegénység (versek, Bp., 1939); Veér Anna alszik (elbeszélések, Bp., 1941); Ész és bűbáj (tanulmányok, Bp., 1943): Telehold (versek, Bp., 1944); Zöld levél (román népdalok fordítása, Kolozsvár, 1945); Válogatott versek (Bukarest, 1955): A magyar ritmus formái (Bukarest, 1955): Nyelv és irodalom (tanulmányok, Bukarest, 1956); Versuri alese (válogatott versei románul, Bukarest, 1956); Telehold. Veér Anna alszik (Versek, szépprózai írások, Eschi Gyula bevezető tanulmányával, Bukarest, 1967). – Irod. Illyés Gyula: Sz. L. (Nyugat, 1940); Vas István: Sz. L. (Magyarok, 1945): Szász János: Sz. L. (Igaz Szó, 1957.); Mózes Huba: Sz. L. (Kolozsvár, 1984).
