Szabolcska Mihály
Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1861. szept. 30. – Bp., 1930. okt. 31.): költő, az MTA tagja (l. 1908, t. 1926). A ref. teológiát Debrecenben végezte. 1890 – 92 között Genfben és Párizsban tanult teológiát. 1892-től marosfelfalusi, 1899 – 1928 közt temesvári ref. lelkész. 1899-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1928-tól Bp.-en élt mint az MTA tisztviselője és a Kisfaludy Társ. titkára. A népi-nemzeti költészet utánzóinak, a Petőfi-epigonok úgynevezett hazafias költészetének egyik legismertebb képviselője. Verseit angol, német, francia, orosz, olasz stb. nyelvre is lefordították. – F. m. Költemények (Debrecen, 1891); Hangulatok (Bp., 1894); A mai napról (Szászrégen, 1894); Újabb versek (Bp., 1898); Szabad órák (Bp., 1901); Áhitat és szeretet (Bp., 1902); Csendes dalok (Bp., 1904); A magam ösvényén (Bp., 1907); Dalok hazulról (Bp., 1911); Szívem szerint (Bp., 1916); Eszmények álmok (Temesvár, 1921); Isten közelében (Tahitótfalu, 1928); Őseim nyomán (Bp., 1928). – Irod. Soós Tamás: Kecskeméti gr. Tisza István ref. gimn. 1930 – 31. évi ért.; Császár Elemér: Sz. M. emlékezete (Bp.. 1934); Kristóf György: Sz. M. Erdélyben (Cluj-Kolozsvár, 1934); Szabolcska László-Ravasz László: Sz. M. (életrajz, Debrecen, 1943); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959). – Szi. Gárdonyi József: Sz. (r., Bp., 1943).
