Szalai János
Szalai János (Kiskunmajsa, 1920. okt. 11. – Bp., 1981. júl. 27.): mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1973). 1951-ben szerzett diplomát a bp.-i műegy.-en. 1951-1963 között a MÉLYÉPTERV-nél, majd az UVATERV hídirodáján foglalkozott tervezéssel, tervezői, később műszaki vezetői beosztásban. 1964-ben a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) vasbetonszerkezetek tanszékére került, ahol haláláig dolgozott. Emellett az MTA Műszaki Mechanikai Tanszéki Kutatócsoportnál tudományos főmunkatárs, 1974-től tudományos tanácsadó. Tagja volt az MTA Műszaki Mechanikai Bizottságának. Kutatásai az építészeti mechanika és a vasbetonépítés különböző kérdéseire irányultak. Jelentős új tudományos eredményeket ért el a beton kúszási elméletére vonatkozóan. Számos publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. – F. m. Együttdolgozó beton- és feszített betontartók feszültségállapota a zsugorodás és lassú alakváltozás hatásának figyelembevételével (Bp., 1967); A lineáris betonkúszás hatásainak számítása (Bp., 1979).
