Szalai Tibor
Szalai Tibor (Pozsony, 1900. nov. 13. – Bp., 1980. szept. 29.): geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1952). A bp.-i tudományegy.-en doktori oklevelet szerzett (1924). Első munkahelye az MNM, majd 1939-ben a Földtani Intézethez került. Földszerkezeti tárgyú munkássága alapján a debreceni tudományegy. magántanárrá habilitálta (1938). A bécsi Collegium Hungaricumban eltöltött évei alatt O. Abel és L. Kober előadásait hallgatta. A Földtani Intézetben főgeológus (1944), ig. h. (1945), megbízott ig. (1946-50). Ezután a Dorogi Szénbányászati Tröszt, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalat (1954) főgeológusa. 1956-tól 1964-es nyugdíjazásáig a Magy. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet geológus tanácsadója. Őslénytannal, hidrogeológiával és tektonikával foglalkozott. Részletesen tanulmányozta a Keleti- Alpok és a Kárpátok földtani felépítését és szerkezetét, a hévizek hőmérsékletének eredetét, és általában a szervetlen és a szerves élet kapcsolatát. Száznál több közleménye jelent meg. Sokat tett a Magyarhoni Földtani Társulat Általános Földtani Szakosztályának életre hívásában (1969), amelynek elnöke, s kiadványának szerk.-je volt. A társulat t. tagja (1978).– F. m. Der Einfluss der Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens (Paleontologische Zeitschrift, 1936. 19. k.); Az északkeleti Kárpátok geológiája (Bp., 1947); Aufbau und Tektonik des Ostalpin- und Karpaten Blockes (Acta Geologica Hung., 1966. 10. k.). – Irod. Bendefy László: Sz. T. 75 éves (Földtani Közl., 1976. 1. sz.); Rónai András: Dr. Sz. T. emlékezete (Földtani Közl., 1981. 3-4. sz.).
