Szalay Károly
Szalay Károly (Sárospatak, 1859. dec. 17. – Lajosmizse, 1938. jún. 23.): tanár, író, műfordító. Holland, német, francia és angol egy.-eken tanult, 1886 – 1921-ben a bp.-i ref. gimn.-ban a latin-görög nyelv tanára. A Horthy-korszakban haladó nézetei miatt állását elvesztette. Nagy része van Bod Péter Historia Hungarorum Ecclesiastica c. művének, melynek ő volt a felfedezője, leideni kiadásában (1888 – 90). Terjedelmes antológiát adott ki holland költők fordításából (1925). – F. m. Csanád (történelmi színmű, Bp., 1896); Komoly tréfa (elb., Bp., 1900); A magam útján (versek, Bp., 1901); Tanügyi reformeszmék (Bp., 1904); Őszi verőfény (versek, Sárospatak, 1912); Adalékok a középiskolai oktatás reformjának kérdéséhez (Bp., 1913); Comenius (páholy) 1914-ben (Bp., 1914); Éltető halál (r., Bp., 1923).
