Szalay Mátyás
Szalay Mátyás (Újhartyán, 1889. okt. 6. – Zebegény, 1957. jún. 24.): plébános, költő. A gimn.-ot Kalocsán és Esztergomban, a teológiát az innsbrucki egy.-en végezte, ahol teológiából és filozófiából doktorált. 1915-ben pappá szentelték. Szászrégenben és Nagyszebenen prefektus, 1918-ban Bp.-en hittanár, Brádon plébános, 1928-1934 között Sepsiszentgyörgyön esperes-plébános és kerületi tanfelügyelő. 1934-ben betegsége miatt lemondott és Zebegényben telepedett le, ahol 1944-től plébános. Az Erdélyi Kat. Akad. irodalmi szakosztályának titkára, az erdélyi kat. irodalom szervezője volt. – M. Tűzkereszt (versek, Bp., 1911); Hunnia nagyhete (versek, Bp., 1914); Krisztus 7 szava (versek, Bp., 1917); A jóság sorsa (versek, Brassó, 1924); Noémi (bibliai színmű, Brassó, 1926); Albiász vagy a nagy diákháború (Homérosz újabb kézirataiból összeáll., Kolozsvár, 1927); Isten sípjai (versek, Nagyvárad, 1933); Lelki könyv nagylányok és asszonyok szárnára (Arad, 1926).
