Szalay Mihály
Szalay Mihály (Veszprém, 1920. szept. 9. – Szarvas, 1974): mezőgazdász, állatorvos, ichtiológus. A keszthelyi Gazdasági Ak.-n végzett (1941). 1941-től a debreceni Gazdasági Ak.-n tanársegéd, 1942-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főisk.-n adjunktus. 1947-től az Agrártudományi Egy. Keszthelyi Osztályán oktatott, 1949-ben az állatorvostudományi karon oklevelet szerzett. 1950-től a Haltenyésztési Kutató Intézetben tudományos munkatárs volt, majd a Földművelésügyi Min. halászati osztályát vezette, 1953-tól foglalkozott a haltenyésztési kutatás szarvasi bázisának kialakításával. 1957-től a Kisállattenyésztési Kutató Intézet haltenyésztési osztályán dolgozott, 1962-től tudományos osztályvezetőként. 1968-ban a szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomás ig.-ja. A m. halkutatás egyik jelentős képviselője. Főleg a harcsa mesterséges szaporítása, a halastavi pecsenyekacsa nevelése, a hal – lucerna – rizs vizes forgó kidolgozása, a növényevő halak polikultúrás tenyésztése terén ért el jelentős eredményeket. Számos publikációja jelent meg. – M. Haltenyésztés az öntözéses vidékek halastavaiban és rizsföldjein (Bp., 1954); A halak és a halak betegségei (Bp., 1961); Tógazdasági pecsenyekacsa-nevelés (Gödöllő, 1964). – Irod. Sz. M. (M. Állatorvosok Lapja, 1975. máj.).
