Szalay Sándor
Szalay Sándor (Kaposvár, 1896. ápr. 17. – Bp., 1981. júl. 20.): eszperantista, nyomdász és kiadó. Az első világháború előtt nyomdász volt Kaposváron. 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált. A kaposvári MSZDP-szervezet egyik újjászervezője és a kaposvári munkásotthon titkára volt 1920-26-ban. 1921-ben lett eszperantista. Egyik megszervezője és titkára a Mo.-i Eszperantista Munkások Egyesülete 1922-ben alakult kaposvári csoportjának. Egyéni tagja lett az Egyetemes Eszperantó Szövetségnek, s annak mo.-i delegitója volt 1968-ig. 1926-29-ben könyv- és papírkereskedő Bátaszéken, 1929-49-ben egy kis nyomda tulajdonosa Kiskőrösön, majd Bp.-en. 1934-ben kommunista röpirat nyomásáért egy évi fogházbüntetésre ítélték. Eszperantó nyelvű könyvek és eszperantó tankönyvek kiadásával is foglalkozott, s maga is fordított magyar novellákat eszperantóra. Az ő fordításában jelent meg Fáy András mesekönyve eszperantóul. 1941-42-ben és 19416-47-ben a M. Orsz. Eszperantó Egyesület főtitkára volt. 1944. márc.-tól egyik szervezője volt a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége nevű illegális antifasiszta ellenállási szervezetnek, s ezért 1944. nov.-ben letartóztatták. 1945. jan. 16-án szovjet hadifogságba került, s a fogolytáborban antifasiszta agitátor volt. Még abban az évben hazatért és betűszedőként, majd korrektorként dolgozott 1963-ban történt nyugdíjazásáig.
