Szalmás Béla
Szalmás Béla (Kassa, 1908. ápr. 23. – Bp., 1961. ápr. 16.): festő, grafikus. 1927-ben gyalog jött Szerencsről Bp.-re munkát keresni. Gyári munkásként dolgozott, szabad idejében a Mária Valéria-telep nyomortanyáit rajzolta. Első jelentős festménye, a Valéria telepi konyha (1930) Nagy Balogh János hatását mutatja. A 30-as években a Nemzeti Színház díszletfestő műhelyében dolgozott. 1942-ben iratkozott be az Iparrajzisk. esti tanfolyamára. 1948-tól minden jelentősebb kiállításon részt vett. 1949-től kizárólag művészi munkával foglalkozott. 1954-ben a Fényes Adolf Teremben rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. 1964-ben az MNG ben megrendezett emlékkiállításán festményéit, grafikáit, finom humorú kerámia figuráit mutatatták be. Ismertebb művei: Önarckép (1950); Halas-hagymás csendélet (1951); Kukoricás (1956). – Irod. Oelmacher Anna: Sz. B. kiállításai (katalógus-előszó, Bp., 1964).
