Szalóky Sándor
Szalóky Sándor (Nemesszalók, 1921. nov. 11. – Csobánka, 1978. máj. 28.): festő, Munkácsy-díjas (1975). 1939-ben Bp.-re költözött, egy szállítmányozási cégnél volt kifutófiú. 1941-ben az Óbudai Textilgyárba került mint alkalmazott rajzológyakornok. 1940-től az Iparműv. Isk. díszítőfestő szakának esti hallgatója, mestere Kacziány Aladár volt. A festés mellett elsajátította a textilfestés és -tervezés művészetét; több nagyméretű térelválasztót tervezett. Az akvarell-technikát is kedvelte lágysága, oldott festőisége miatt. A vidéki táj lírai hangú ábrázolója, aki a tájrészletekbe, paraszti enteriőrökbe mindig belehelyezte az ott élő és dolgozó embereket is. Élénk színű akvarelljei és textiljei igen közel állnak egymáshoz a tematikát és formakincset tekintve. Fontos műve: Fák és csónakok (kézzel festett térelválasztó függöny, 1960 k.). Fontosabb egyéni kiállítások: Bp.: Derkovits Terem (1955, 1957, 1969). Fényes Adolf Terem (1965), Mednyánszky Terem (1973, 1978). – Irod. Katalógus-előszó a szombathelyi emlékkiállításhoz (Szombathely, 1983).
