Szamosi Elza, Szamek
Szamosi Elza, Szamek (Bp., 1881 – Bp., 1924. júl. 15.): operaénekesnő (drámai szoprán). Pályáját fiatalon mint operettprimadonna kezdte. A Király Színházban és a Népszínházban játszott. Lipcsei és Berlini szereplései után 1904 – 1906 között, majd 1908-tól 1914-ig a bp.-i Operaház tagja volt. Az I. világháború kitörése után Bécsbe ment, ahol énektanítással foglalkozott, majd visszatért Bp.-re. Az USA-ban is vendégszerepelt mint Puccini-operák hősnőinek alakítója. Egy ideig Környei Béla operaénekes felesége volt. – F. sz. Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület); Puccini operáiban: Manon Lescaut, Pillangókisasszony, Mimi (Bohémélet), Tosca, Nyugat leánya; Mignon (Thomas); Márta (D’ Albert: Hegyek alján); Sába királynője (Goldmark); Carmen (Bizet). – Irod. Somogyi Vilmos: Sz. E. (Muzsika, 1962. 7, sz.) Szamosi János, Mayer (Kolozsvár, 1840. ápr. 18. – Kolozsvár, 1909. ápr. 27.): klasszikafilológus, egyetemi tanár. Egy.-i tanulmányait Bécsben végezte. 1861-től tanár a budai főgimn.-ban 1872-től a kolozsvári egy.-en a klasszika-filológia r. tanára, 1873-tól a tanárképző intézet ig.-ja. 1887-től az orsz. középisk. tanárvizsgáló bizottság alelnöke, majd elnöke. Szerk. a Budapesti Tanáregylet Közlönyét (1867 – 1868), az Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönyének I – V. évfolyamát (1868 – 72). Görög remekírókból jegyzetes kiadásokat készített. – F. m. Tirocinium poeticum (Buda, 1872); A nő jellemek Sophokles tragoediáiban (Kolozsvár, 1875); Demosthenes (Kolozsvár, 1875); Sophokles a magyar irodalomban (Kolozsvár, 1880); A középiskolai tanárok képzéséről (Kolozsvár, 1887); A doctor cím használata (Schneller Istvánnal, Kolozsvár, 1904).
