Szamuely Tibor
Szamuely Tibor (Nyíregyháza, 1890. dec. 27. – Ausztria, 1919. aug. 2.): újságíró. Tanulmányait Győrött végezte, 1908-ban érettségizett. Az SZDP tagja lett. A Szabolcs Vármegye c. lap munkatársaként harcos cikkeket írt a munkásság helyzetéről. Később a Népszavában megjelent cikke miatt pörbe fogták és elítélték. Ezután Nagyváradon, majd Bp.-en az Úttörő c. antiklerikális hetilapnál segédszerk., 1913-ban a Népszava külföldi tudósítója. 1914-ben behívták katonának. 1915. máj.-ban orosz hadifogságba esett. A hadifoglyok között antimilitarista és szocialista propagandát folytatott. 1918. jan.-tól Moszkvában Kun Bélával és másokkal szervezte a hadifoglyokat az orosz forradalom védelmére. Tagja a hadifoglyok ügyeit intéző Központi Bizottságnak, majd márc. 24-től a m. hadifoglyok kommunista csoportjának politikai megbízottja. Közreműködött az ápr. 14-től 18-ig ülésező küldöttértekezleten. Kun Bélával közösen szerk. az 1918. ápr. 3-tól megjelenő Szociális Forradalom c. első m. kommunista újságot. 1919. jan. 3-án Bp.-re érkezett, tagja lett a KMP Központi Bizottságának és a Vörös Újság szerk. bizottságának. Feleségül vette Szilágyi Jolánt. Tagja volt az 1919. febr. 20. után illegalitásban működő Központi Bizottságnak és szervezője a párt védelmére alakított rendezőgárdának. A Tanácsaköztársaság kikiáltása után hadügyi népbiztoshelyettes, közoktatásügyi népbiztos, a lakásbizottság vezetője, a rokkantügyek intézője, ápr. 20-án a bp.-i hadseregcsoport politikai megbízottjává nevezték ki. Részt vett Szolnok máj. 3-i visszafoglalásában. Egy kezdetleges gépen 1919.- máj.-ban az imperialista csapatok vonala fölött Moszkvába repült és máj. 31-én magával hozta Lenin üzenetét és útmutatását a KMP és a m. proletariátus számára. A proletárdiktatúra bukása után, aug. 2-án Savanyúkútnál átlépte az osztrák határt ott elfogták és meggyilkolták. A m. munkásosztály és a proletár nemzetköziség következetes harcosa volt, gyakorlati tevékenysége mellett a lenini tanításokat terjesztő írásai jelentősek. – M. Válogatott cikkek és beszédek (Bp., 1957). – Irod. Egon Ervin Kisch: Sz. megy át a határon (Új Előre, 1925. szept.); Kun Béla: Sz. T. a magyar diktatúrában (Sarló és Kalapács, 1933. 3 – 4. sz.); Aranyosi Pál: Sz. T. az újságíró (Bp., 1954); Szamuely Tiborné: Drága emlékek (Népszava, 1960. 95. sz.); Sz. T. ismeretlen cikkei (Összeállította és bev: Fodor Oszkár, Bp., 1962); – Szi. Hárs György: Ökölbe zárt szív (Bp., 1959) Földes Péter: Drámai küldetés. Sz. T. életregénye (Bp., 1962).
