Szapolyai István, Zápolya
Szapolyai István, Zápolya (? , – Pápa, 1499): nádor. 1474 – 81-ben Szilézia kormányzója, 1487 – 99 között örökös szepesi főispán, 1490-ben Ausztria kormányzója, Bécs kapitánya, 1492 – 99-ben nádor, ~ Imre öccse. Két házasságából (1. Homonnai Simon leánya, 2. Hedvig tescheni hg.-nő) három lánya és két fia: János és György született. A sziléziai hadjáratban tűnt fel, s a boroszlói táborozás (1474) után a meghódított terület kormányzója lett (1481-ig). Az osztrák hadjáratban kezdetben nem játszott nagy szerepet. Regede elfoglalása után (1480) Tettauerrel együtt Brucknál vereséget szenvedett (1482) és fogságba került, de megszökött. Nagy szerepe volt 1485-ben Cemahorai Jaroslav megbuktatásában (ellentétük állítólag Hedvig hg.-nő miatt keletkezett) és sikerült az ő helyét Mátyás bizalmas katonai tanácsadói között elfoglalnia. 1487-től örökös szepesi főispán. 1487 – 89-ben sikertelenül ostromolta Bécsújhelyt. Mátyás 1490-ben rábízta az elfoglalt osztrák részek kormányzását. Mátyás halála után figyelme a királyválasztás felé fordult. Az osztrák részeket kardcsapás nélkül adta fel, majd megszökött Bécsből, de szökése előtt kifosztotta Mátyás bécsi palotáját. Ulászló megválasztásában döntő szerepet játszott, ő hívta délre a Sziléziában állomásozó fekete sereget, a bárók tanácstalanságában ő döntött Ulászló javára. 1492-től haláláig nádor. Az Ulászló ellen betörő Alberttel szemben felvonult, majd teljesen elmerült a bárók harcában. Corvin János várát, Zombort Ulászló utasítása ellenére elfoglalta, ez volt utolsó fegyverténye. Nyíltan fellépett Újlaki Lőrinc mellett, az 1497-i ogy.-en a szónokok megbélyegezték magatartását. Családi birtokait olyan mértékben növelte, hogy élete végén 72 vár és uradalom birtokosa volt, 1493 – 99 között Szepeshelyen családi temetkezőkápolnát alapított, Trencsén és Szepes várában nagyban építkezett, Tokajban pálos kolostort alapított. A szepeshelyi kápolnában temették el, sírköve fennmaradt.
