Száraz György
Száraz György (Bp., 1930. nov. 3. – Bp., 1987. dec. 29.): író, publicista, József Attila-díjas (1978), Kossuth-díjas (1985). Középisk.-i tanulmányai után tisztviselő. 1952 telén, katonaidejének leszolgálása után titóista szervezkedés vádjával börtönbe került. Kiszabadulása után 1954-től a közművelődésben dolgozott. 1961 és 1964 között a főv.-i XV. kerületi Csokonai Művelődési Házban művészeti vezető, majd igazgató. 1964-től író újságíró. 1977-ben az Élet és Irod. publicisztikai rovatvezetője, 1979-ben a lap főmunkatársa lett, eközben 1978 és 1980 között a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja, 1983-tól haláláig a Kortárs c. folyóirat főszerkesztője volt. Itt jelent meg gyermekkoráról visszaemlékezése (Emlékleltár, 1979. 11. sz.). 1984-ben a Főv. Tanács művelődési díját kapta meg. – F. m. Egy előítélet nyomában (esszé, Bp., 1976); A Rókus-templom harangjai (színművek, tévéjátékok, Bp., 1979); Egy furcsa könyvről (esszé, Bp., 1983); Császárlátogatás (színművek, tévéjátékok, Bp., 1984); A tábornok (dok. r., Bp., 1984); Történelem jelenidőben (tanulmányok, Bp., 1984); A kém meg a vadkan (eszszé, Bp., 1985); Erdély múltjáról jelenidőben (esszék, tanulmányok, Szalay György előszavával, Bp., 1988).– Irod. Pilinszky János: Egy lírikus naplójából (Élet és Irod., 1977. 15. sz.); Nádor Tamás: Sz. Gy. (Interjúportré. Párbeszéd művészekkel, Bp., 1984); E. Fehér Pál: A tábornoktól Erdély történetéig (interjú, Népszabadság, 1985. aug. 10.); Lendvai L. Ferenc: Történelem jelenidőben (Jelenkor, 1986. 3. sz.); Ézsiás Erzsébet: Sz. Gy. (Mai magyar dráma, Bp., 1986); Orosz István: Az „akaratlan bűnösök” elfogulatlan apológiája… (Irodalmi Újság, 1986. 3. sz.); Sükösd Mihály: Kísértetek ellen. Sz. Gy. könyve ürügyén(Seregszemle, Bp., 1986); Bodor Pál: Elhunyt Sz. Gy. (Magy. Nemzet, 1987. dec. 30.); Lukácsy András: A tények tábornoka. Sz. Gy. (Kritika, 1988. 3. sz.); Búcsú Sz. Gy.-től: Cseres Tibor, Vajda György, Fodor András, Thiery Árpád, Páskándi Géza, Orbán Ottó írásai (Kortárs, 1988. 3. sz.); Gyurkó László: A tábornok elköszönt (Új Tükör, 1988. 2. sz.); Zappe László: Munkatársunk Sz. Gy. (Népszabadság, 1988. dec. 24.). – Szi. Marschall László: Birtokosa régi tudásnak. Sz. Gy. emlékére (vers, Életünk, 1988. 2. sz.); Zalán Tibor: Szemgödrünkben kihűlt ezüst. Sz. Gy. is elment (vers, Kortárs, 1988. 3. sz.).
