Szarka Géza
Szarka Géza (Bük, 1897. dec. 26. – Székesfehérvár, 1974. szept. 2.): író. Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en mint az Eötvös Kollégium tagja végezte, 1922-ben m.-német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1921-1942 között a székesfehérvári Árpád-házi Boldog Margit Gimn. tanára, 1942-1949-ben ig.-ja. 1931-1945 között a székesfehérvári Vörösmarty Irodalmi és Művészeti Társaság alapító elnöke. 1951-1956-ban a székesfehérvári r. k. egyházmegye püspöki könyvtárának könyvtárosa. 1956-tól nyugalomba vonulásáig (1958) a székesfehérvári Vasvári Pál Tanítóképző Gyakorló Iskolájának tanára. Számos folyóirat, napilap közölte cikkeit, elbeszéléseit. Írásai az Életben, a Magyar Kultúrában, a Magyar Nemzetben, a Művészetben, a Képes Krónikában, a Diáklányokban, a Forrásban, az Írott kőben, a Magyar Úriasszonyok Lapjában, a Juventusban, az Új Emberben és a Vigiliában jelentek meg. Több napilap (Magyarország, Nemzeti Újság, Fejér Megyei Napló, Új Fehérvár) közölte cikkeit és elbeszéléseit. – F. m. Elnémult ajkak (r., Bp., 1928); Rádiókalózok (színmű, Berlin, 1929); Szent Erzsébet (misztérium, Székesfehérvár, 1932); Örvény (r., Bp., 1934); Székesfehérvár ünnepi éve 1938 (Székesfehérvár, 1939); Az osztály nem hagyja magát! (ifjúsági r., Bp., 1943); Hívom az élőket (novellák, Bp., 1964.).- Irod. Marconnay Tibor (Protestáns Szle, 1929); Brisits Frigyes (Katholikus Szle, 1929); Farkas Gyula (Napkelet, 1929); Saád Béla: Tíz arckép (Bp., 1983); Kremnitzky Gábor: A Vörösmarty Társaság múltja (Fejér Megyei Hírlap, 1988).
