Szarvasy Imre
Szarvasy Imre (Pest, 1872. jan. 5. – Bp., 1942. máj. 15.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1910, r. 1922). Tanulmányait a műegy.-en végezte 1894-ben, 1896-ban a tudományegy.-en bölcsészdoktor lett. 1894-től a műegy.-en volt tanársegéd, 1897-től külföldi tanulmányutat tett, 1899-ben adjunktus, 1900-ban magántanár, 1902-ben rk., 1905-ben az elektrokémiai tanszék vezetője és ny. r. tanára lett. Értekezései a kémiai technológia számos területét ölelik fel, elektrokémiai vonatkozású tanulmányai, valamint az erdélyi földgáz értékesítésére vonatkozó vizsgálatai különösen jelentősek. Behatóan tanulmányozta az elektromosságnak a növények fejlődésére gyakorolt hatását. 1909-től 1929-ig mint a Természettudományi Társulat választmányi tagja a kémiai szakosztály munkájában tevékenyen részt vett. A Chemiai Folyóiratnak szerkesztőségi tagja volt. Tagja volt a felsőháznak. Huttkay Sándor foglalta könyvbe előadásait Elektrochemia címmel (Bp., 1924). – F. m. Organikus kémiai reakciók elektromos áram segélyével (Bp., 1900); Elektralysisek váltakozó árammal (Bp., 1902); Elektrotermikus eljárások (Bp., 1911); Eljárás festékgyártásra alkalmas finom korom előállítására (Bp., 1918); Eljárás vasban szegény alumíniumhydroxid előállítására vastartalmú oldható alumíniumsókból (Bp., 1920); Gázreakciók elektromos lángokban (Bp., 1921); Methylalkohol előállítás metánból (Bp., 1922); Eljárás szénelektródák grafitozására (Bp., 1923). – Irod. Zemplén Géza: Búcsúbeszéd Sz. I. ravatalánál (Bp., 1942); Sz. I. (MTA Almanach, 1942); Lányi Béla: Sz. I. (Bp., 1942); Plank Jenő: Sz. I. (Technika, 1942. 6. sz.)
