Szász Károly
Szász Károly (Vízakna, 1798. jan. 25. – Marosvásárhely, 1853. okt. 25.): jogász, természettudós, politikus, az MTA tagja (l. 1833, r. 1834). ~ Károly (1829 – 1905), Domokos, ~ Béla (1840 – 98) apja. 1805 – 13 között a nagyenyedi ref. főisk.-n tanult, 1814-ben Kolozsvárott jogot hallgatott. 1815-től Marosvásárhelyen jurátus. 1817-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1817 – 20 ban fiatal arisztokraták nevelőjeként Bécsben élt. Ekkor került kapcsolatba a Bécsben tanuló Bolyai Jánossal. 1821-től a nagyenyedi főisk. jogtanára. Nagy szerepet játszott az erdélyi reformmozgalmakban. Az 1834-i erdélyi ogy.-en mint Vízakna követe az ellenzék egyik vezére. Ottani szereplése miatt az ogy. feloszlása után a kormány perbe fogta. 1839-ben a nagyenyedi kollégium természettudományi tanszékére helyezték át. 1848-ban mint erdélyi ogy.-i képviselőnek szerepe volt Erdély uniójának kimondásában, utóbb a pesti első ngy. tagja. Az első felelős min.-ban közoktatásügyi államtitkár, majd Eötvös József lemondása után a min. vezetője Debrecenben is. Világos után ezért üldözték, később azonban kegyelmet kapott. 1851-től haláláig a marosvásárhelyi ref. kollégium tanára. Egy kortörténeti munkája (1831 esztendő történetei, Kolozsvár, 1832), valamint több jogi és nyelvtudományi tankönyve jelent meg. – Irod. Kemény Zsigmond: Sz. K. (Akad. Évk. 1860); Kemény Zsigmond: Emlékbeszéd Sz. K. fölött (Történelmi tanulmányok, III.; Bp., 1907); . Kiss Géza-Turnowszky Sándor: Sz. K. (monográfia, Bukarest, 1955); Vita Zsigmond: Sz. K. ismeretlen politikai munkája (Bp., 1964).
