Szász Pál
Szász Pál (Bp., 1901. júl. 11. – Bp., 1978. febr. 12.): matematikus, egyetemi tanár, a matematikai tudományok doktora (1957). (Egy.-i tanulmányait a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte, 1924-től Fejér Lipót munkatársaként vett részt az analízis oktatásában. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegy. magántanárrá habilitálta, 1943-ban rk. tanári, 1950-ben intézeti tanári, 1952-ben docensi, 1958-ban egy.-i tanári kinevezést kapott. Emellett 1945-ig a bp.-i tudományegy. mellett működő Középisk. Tanárképző Intézet tanára is volt. Csaknem fél évszázadon át a bp.-i tudományegy.-en több matematikus nemzedéket tanított. Kutatási területei: a klasszikus analízis, főleg az approximáció, elmélet és a geometria alapjai, kiváltképpen a hiperbolikus geometria axiomatikus felépítése. Különösen az utóbbi témakörben elért eredményei tették nevét külföldön is ismertté. Kétkötetes analízis-tankönyve, mely a 2. kiadásban teljesen átdolgozva jelent meg, matematikusok több generációjának tan- és kézikönyve volt. A Bolyai János Matematikai Társulat tb. elnöke volt. – F. m. A differenciál- és integrálszámítás elemei (I–II., (Bp., 1935; 2., átdolgozott kiad., Bp., 1951); Bevezetés a Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometriába (Bp., 1973).
