Szászy István
Szászy István (Bp., 1899. dec. 1. – Bp., 1976. ápr. 12.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945, ig. 1946–49). Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Párizsban, Londonban, Hágában és Bécsben végezte. Törvényszéki, majd ítélőtáblai bíró, berendelés alapján az igazságügymin. nemzetközi jogi osztályán működött (1927–36). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. jogi karán a m. magánjog nemzetközi vonásai magántanára (1931). Az egyiptomi Nemzetközi Vegyes Bíróság bírája (1937–40); a II. világháború kitörése után tért haza. Kolozsvárott (1940–45), utóbb a bp.-i tudományegy.-en oktatta ny. r. tanárként a polgári jogot, majd az összehasonlító és nemzetközi magánjogot (1945–50). A hágai Állandó Választott Bíróság tagja (1947–53). A Nemzetközi Jogtudományi Intézet (l. 1963, r. 1975) és a Brit Nemzetközi és Összehasonlító Jogtudományi Intézet tagjává választotta. Főként a nemzetközi magánjog anyagi és eljárásjogi területével, bírósági határozatok elismerésének és végrehajtásának kérdéseivel foglalkozott. Haladó szellemű tudós volt, szocialista jogalkotásra, a szocialista jog érvényesítésére törekedett. Elkészítette a m. nemzetközi magánjog kodifikációs tervezetét (1948). Felhívta a figyelmet a nemzetközi magánjog, munkajog és polgári eljárási jog kodifikálásának szükségességére (1967). Élete utolsó éveiben a fejlődő országok kollíziós jogával foglalkozott. – F. m. Az államok közötti utódlás elmélete (Bp., 1928); Nemzetközi magánjog (Bp., 1938); A Szovjetunió magánjogának alapelvei (Kolozsvár, 1945); A magyar magánjog általános része (I–II., Bp., 1947–1948); Az európai népi demokráciák nemzetközi magánjoga (Bp., 1962, angolul Leiden, 1967); International Labour Law (Leiden, 1968, magyarul: Nemzetközi munkajog, Bp., 1969); Jogszabály összeütközések. A nemzetközi magánjog és a rokon jogágak alapelvei a szocialista, a tőkés és a fejlődő országokban (Bp., 1973, angolul Leiden, 1974). – Irod. Karlócai János: Sz. I. 1899–1976, In memoriam (Magy. Jog, 1976. 10. sz.); Weltner Andor: Sz. I. (Magy. Tud., 1976. 10. sz.).
