Szávai Nándor
Szávai Nándor (Bp., 1906. júl. 27. – Bp., 1979. jan. 30.): tanár, esszéíró, műfordító, Kossuth-díjas (1948), Demény Magda zenepedagógus, zongoraművész férje. A bp.-i Eötvös Kollégium diákjaként a Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán 1930-ban szerzett középiskolai tanári, majd doktori oklevelet, 1930-tól gimn.-i, 1932-től kereskedelmi isk. tanár, 1945-től a Vallás- és Közoktatási Min.-ban osztályvezető-h., 1946-tól a bp.-i tankerület főig.-ja, 1948-tól a Vallás- és Közoktatási Min. államtitkára. 1950-től gimn.-i ig., 1956-tól 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig a bp.-i Ságvári Endre Gyakorlóisk. vezetőtanára. 1967-ben az újjáalakult Magyar Pedagógiai Társaság gimnáziumi szakosztályának elnöke, 1975-ben t. elnöke. Főmunkatársa volt a Világirodalmi Lexikonnak. Műfordításai a francia irodalomból széles látókörről tanúskodnak. Rousseau-tanulmánya maradandó értéke esszéirodalmunknak. – F. m. Rend és szabadság az iskolában (Bp., 1949); . Jean Jacques Rousseau (Bp., 1964); Emberek és tájak (tanulmányok, Bp., 1972). – Irod. Bikácsi Gergely: Sz. N. halálára (Élet és Irod., 1979. 6. sz.); Dobossy László: Sz. N. halálára (Nagyvilág, 1979. 4. sz.); Nagy Péter: Sz. N. (N. P.: Olvasó, Bp., 1980).
