Szedő Mihály Dénes, P. Szedő
Szedő Mihály Dénes, P. Szedő (Bp., 1902. jún. 9. – Bp., 1983. szept. 25.): ferences rendi szerzetes, költő, műfordító. Az érettségi évében kezdte meg irodalmi működését Osvát Ernő pártfogoltjaként a Nyugatban, az 1920-1921-es évfolyam számai őrzik verseit, műfordításait, kritikáit. 1924. aug. 22-én lépett a Kisebb Testvérek Rendjébe. Az újonc évet Szécsényben töltötte, filozófiát Jászberényben tanult, teológiai tanulmányait a Gyöngyösi Hittudományi Főiskolán folytatta 1925-1928-ban. 1928. dec. 2.-án szentelték pappá Egerben. A következő kolostorokban élt: Szécsényben 1929-1930, Egerben 1931-1932, Gyöngyösön 1933-1934, Szécsényben 1935-1936, Egerben 1937-1941. Pécsett 1942-1943, Bp.-en Pasaréten 1944-1948, Pécsett 1949- 1950-ben. Az első években hitoktató, később népmisszionárius, lelkigyakorlat-vezető, majd klinikai lelkész. Mint hitoktató, tanítványainak különböző népi dallamokra gyermekverseket írt. A szerzetesrendek feloszlatása után egy ideig Borsos Miklósnál húzta meg magát, Illyés Gyula, Németh László segítették. Egy éven át a fővárosi egészségügyi gyermekotthonban nevelő Pilinszky Jánossal és Nemeskürty Istvánnal. 1958-ig Hatvanban, Fóton, Szolnokon, Váchartyánban és Máriabesnyőn lelkészkedett. Műfordításai antológiákban jelentek meg (Klasszikus kínai költők, Klasszikus francia költők, Klasszikus olasz költők, Klasszikus német költők, Facimbalom, 1981, Éneklő Egyház, 1985). Kéziratos műfordításai: Szent Bona-ventura, Keresztes Szent János, Rilke stb. versei. – M. Naptestvér éneke (versek, Bp., 1939); Kirelejszom (gyermekénekek, Kerényi Györggyel, Bp., 1948).
