Székely Béla
Székely Béla (Orosháza, 1912. febr. 7. – Bp., 1971. jan. 3.): katonatiszt, újságíró, szerkesztő. A kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után 1931–41-ben az orosházi ev. népisk. tanítója, 1941–42-ben elvégezte Bp.-en a pedagógiai szemináriumot és napidíjas tanító lett. 1933-ban a bp.-i kommunista diákper kapcsán letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyezték, majd bizonyíték hiányában felmentették. Továbbra is kapcsolatban maradt a munkásmozgalommal. 1945. ápr.-ban Esztergom-Komárom vm. főispánjává, később orsz. vidéki rendőrfőkapitánnyá nevezték ki. 1945–48-ban a Nemzeti Parasztpárt Orsz. Központjának osztályvezetője, a végrehajtó bizottság tagja. 1948-ban elvégezte a Magy. Néphadsereg törzs-, majd főtiszti tanfolyamát, 1949-től ezredes, 1950-től vezérőrnagy, 1950–53-ban a vezérkar főnökének általános h.-e, 1953–54-ben a vezérkar főnöke. 1954 őszétől a moszkvai Vorosilov Ak.-n tanult 1956. okt. 29-én tért vissza Mo.-ra. A Zrínyi Katonai Ak. parancsnoka, majd a Hadtörténeti Intézet és Múz. parancsnoka lett. 1957. febr.-ban a Néphadsereg kötelékéből nyugdíjazták. Utána Szabolcs m.-ben pártszervező munkát végzett, majd a megye ogy.-i képviselője volt. Ekkor indult újságírói pályája. Cikksorozata jelent meg a Népszabadságban. 1959–60-ban a Magyar Nemzet szerk. bizottsági tagja, 1960–61-ben a Szabad Föld felelős szerk.-je, 1962-től a Kossuth Könyvkiadó nemzetközi szerkesztőségének felelős szerk.-je és 1961-től a Magy. Rádió külső munkatársa volt. Rendszeresen publikált a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben. 1963–69-ben, nyugdíjazásáig a Béke és Szocializmus főszerk.-je, 1967-től tanácstag volt. – F. m. Háború vagy béke? A békés egymás mellett élés problémái (szerk., Bp., 1962).
