Székely Mihály
Székely Mihály (Jászberény, 1901. máj. 8. – Bp., 1963. márc. 22.): énekművész (basszus), Kossuth-díjas (1949, 1955), kiváló művész (1950). Énekelni magánúton tanult László Gézánál. 22 éves korában lett az Operaház tagja, és az is maradt haláláig. Már a harmincas években nemzetközi elismerést szerzett magának, énekelt Bécsben és Olaszo.-ban. A világháború után az USA-ban aratott sikert, 1946 – 50 között minden évadban fellépett a New York-i Metropolitanben. 1948 – 58 között három alkalommal járt az SZU-ban, bejárta szinte egész Európát. 1956-ban a holland fesztiválon egyik legnagyobb alakítását, Bartók Kékszakállú hercegét énekelte. Ugyanebben a szerepben mutatkozott be még Brüsszelben, Párizsban (1957) és a londoni Royal Festival Hallban (1962). 1957 – 61 között évről évre szerepelt a glyndebourne-i fesztiválon, főképpen Mozart-operákban. Korunk egyik legnagyobb m. énekese volt, aki nemzetközi viszonylatban is előkelő helyet foglalt el. Számos, nagyon emberien és sokszínűen megformált alakítása közül kiemelkednek a Mozart-operák basszusszerepei, melyeknek finom zeneiségét nemes orgánuma és gazdag színskálája révén mindig hitelesen és művészien tudta tolmácsolni, valamint Bartók Kékszakállú hercege, amely szinte eggyé olvadt nevével. Emlékezetére 1964-ben Székely Mihály-emlékérmet létesítettek. – F. sz. Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leparello (Mozart: Don Juan); Sarastro (Mozart: Varázsfuvola); Fülöp király (Verdi: Don Carlos); Borisz (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Ochs báró (Richard Strauss: A rózsalovag). – Irod. Albert István: Sz. M. (Muzsika, 1961. 6. sz.); Breuer János: Sz. M. 40 éves operai jubileuma (Muzsika, 1962. 3. sz.); Szenthegyi István Búcsú Sz. M.-tól (Muzsika, 1963. 5. sz.); Á. B.: Emlékezés egy nagy énekesre (Élet és Irod. 1963. 13. sz.); Balassa Imre: Az operaszínpad klasszikusa. Sz. M. (Film Színház Muzsika, 1966. 20. sz.)
