Székelyhidy Ferenc
Székelyhidy Ferenc (Tövis, 1885. ápr. 4. – Bp., 1954. jún. 27.): operaénekes (tenor). Farkas Ödön tanítványa. Pályáját mint köztisztviselő kezdte (polgármesteri titkár, tiszteletbeli főjegyző volt Kolozsvárott). 1909 – 35-ben az Operaház tagja. 1909. nov. 26-án lépett fel először a Hunyadi László címszerepében. 1923-tól az Operaház örökös tagja, 1933-ban énekmester, 1933 – 44 közt a Zeneművészeti Főisk. tanára. Mint koncerténekes is fellépett. Egyike korunk legkiválóbb m. énekeseinek. Különösen a bécsi klasszikus mesterek műveinek interpretációjában volt kiemelkedő, továbbá az új m. zenének is hivatott előadója volt. Kodály Psalmus Hungaricusának bemutatóján (1923) a mű tenorszólóját énekelte. Külföldön is sikerrel szerepelt. 1911-ben és 1913-ban közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. – F. sz. Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Stolzingi Walter (Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok); Walter (Wagner: Tannhäuser); Parsifal (Wagner); Lohengrin (Wagner); Canio (Leoncavallo: Bajazzók); Faust (Gounod); Don Ottavio (Mozart: Don Juan); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból). – Irod. Kodály Zoltán: Sz. F. koporsójánál (Visszatekintés, II., Bp., 1964).
