Szelényi Ödön
Szelényi Ödön (Késmárk, 1877. júl. 12. – Bp., 1931. szept. 18.): tanár, pedagógiai és filozófiai író. M. és német szakból szerzett középisk. tanári oklevelet. 1899-től Mezőtúron, Lőcsén, Késmárkon tanított. 1909-től a pozsonyi, majd megszűnéséig, 1923-ig a bp.-i ev. teológiai ak.-n a filozófia tanára. 1923- tól haláláig a bp.-i Veres Pálné Leánygimn. vallástantanára. 1925-ben a debreceni egy.-en magántanári képesítést nyert. 1918-tól haláláig az Orsz. Evangélikus Tanáregyesület titkára; 1927-től 1931-ig a Protestáns Tanügyi Szemle felelős szerk.-je. Vallásfilozófiai, neveléstörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat írt. – F. m. Írói arcképek (Mezőtúr, 1909); Schleiermacher vallásfilozófiája (Bp., 1910); Jelenkori vallásos áramlatok a modern irodalomban (Bp., 1910); Modern vallástudomány (Bp., 1913); A misztika lényege és jelentősége (Bp., 1913); Genersich János (Közlemények Szepes vármegye múltjából, Lőcse, 1914); Tessedik Sámuel (Bp., 1916); Az evangélikus nevelés története (Pozsony, 1917); A neveléstan alapvonalai (Bp., 1922); A lélek élete (Bp., 1923); Zola mint vallásbölcsész (Bp., 1925); Az evangéliumi keresztyénség világnézete (Bp., 1926); A filozófiai pedagógia magyar úttörői (Sopron, 1931).
