Széll Kálmán
Széll Kálmán (Gasztony, 1843. jún. 8. – Rátót, 1915. aug. 16.): politikus, miniszterelnök, az MTA ig. tagja (1902). Vörösmarty Mihály leányát, Deák Ferenc gyámleányát vette feleségül. 1867-ben Vas vm.-ben szolgabíró, 1869-től 1911-ig megszakítás nélkül a szentgotthárdi kerület képviselője Deák-párti, ill. szabadelvű párti, 1906-tól alkotmánypárti programmal. 1875. márc. 2-től 1878. okt. 11-ig pénzügyminiszter a Wenckheim- és a Tisza Kálmán-kormányban. Ezután megalapította a Jelzálog Hitelbankot, melynek vezérig.-ja, később elnöke volt. Rátóti birtokán mintagazdaságot létesített, híres szarvasmarha-tenyészete volt. 1899. febr. 26- án miniszterelnök és ideiglenes belügyminiszter lett. 1902. dec. 31-én kötötte meg a Széll-Körber-paktumot Körber osztrák miniszterelnökkel, melyben a gazdasági kiegyezést Ausztriával az általa felállított ún. „Széllformula” alapján rendezte. Az újoncjavaslat miatt kitört obstrukció következtében 1903. jún. 27-én megbukott. 1906-ban az Andrássy- féle disszidens csoporthoz csatlakozott. A koalíció idején az alkotmánypárt elnöke. A koalíció bukása után már nem szerepelt a politikai életben, gazdasági téren azonban tovább is tevékenységet fejtett ki. – M. A kilences albizottság jelentése… (Bp., 1874). – Irod. Sárkányné Halász Terézia: Sz. K. életrajza (Bp., 1943); Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből (1901 – 1904, Bp., 1963).
