Szélpál Árpád
Szélpál Árpád (Törökszentmiklós, 1897. nov. 4. – Sceaux, Franciao., 1987. ápr. 9.): költő, újságíró. Tanulmányait Bp.-en végezte, tagja volt a Galilei Körnek. Az avantgárd költők Kassák Lajos vezette csoportjához csatlakozott, első versei a MA-ban jelentek meg. A Tanácsköztársaság idején a Népszavában és más baloldali lapokban jelentek meg versei, vitacikkei. A bukás után 10 havi börtönre ítélték. Az 1920-as évektől a Népszava és Kassák Munka-körének tagja. 1925-26-ban az aradi Periszkópot, majd a Népszava Naptárt és a Pártszervezetet szerk. 1933-ban megalapította a Munkáskórus c. folyóiratot. 1939-ben a fasizmus elől Franciao.-ba távozott, ahonnan a Népszavát tudósította. Munkatársa volt a Francia Rádió m. osztályának. Verseit főként az Irodalmi Újság közölte. – M. Tüntetés (versek, Bp., 1918); Húsz vers (Bp., 1927); Az új Párizs (Párizs, 1945); hersek (Párizs, 1977); Keréknyom (versek, Párizs, 1979); Les haïlloras de la vieillesse (versek, Párizs, 1982); Forró hamu (emlékezések, Bp., 1984); Öt év isten háta mögött (emlékezések, Bp., 1985); Csipkebokor (válogatott és új versek, Bp., 1987). – Irod. Fehér Imre: A feledés homályából. Sz. Á. hazai irodalmi munkássága (Törökszentmiklós, 1981); Tiszai Lajos: Sz. A. újra itthon (Jászkunság, 1985. 4. sz.); Major Ottó: Sz. Á. utolsó üzenete (A rnegtalált út, Bp., 1989). – Szi. Vészi Endre: Levél Sceaux-ba. Sz. Á.-nak (vers, V. E.: Hány perc a nyár? , Bp., 1986).
