Szemere Pál
Szemere Pál (Pécel, 1785. febr. 19. – Pécel, 1861. márc. 14.): író, esztéta, az MTA r. tagja (1831). 1808-ban ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem péceli birtokán gazdálkodott. 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója. 1818 – 29-ben Pest vm. aljegyzője. Esztétikai cikkeket, kritikákat, bölcselkedő szonetteket, tanító költeményeket írt. Kazinczy Ferenc leghívebb tanítványa, Kölcsey Ferenc barátja. Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal az ún. pesti triászt alkotta. Nyelvújító; sok szerencsés szóalkotása ma is él. Kölcseyvel együtt adta ki a nyelvújítás védelmében Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon úrnak c. híres vitairatát (Pest, 1815). Lefordította Körner Zrínyijét, ez az első m. jambusokban írt színmű (1818). Megindította 1826-ban az Élet és Literatura c. folyóiratot, amelyet 1833-ban Muzarion néven folytatott. Ebben a munkatársak dolgozatainak bírálatát is kinyomatta. 1834 – 35-ben Bajza Aurorájának támadására hasonló c. lapot indított, de a megindult polémiában Bajza győzött. 1840-től a Kisfaludy Társ. tagja. A szabadságharc után csak esztétikai tanulmányokkal foglalkozott. Levelezését 36 kötetben a Ráday Könyvtár Szemere Tár elnevezésű gyűjteménye őrzi. Felesége ~ Krisztina volt. – F. m. Alkalmi versndarabkák (Pozsony, 1802 – 04); Poétai zsengék (Pest, 1806); A párisi adós (vígjáték, Buda, 1841); Szemere Pál munkái (I – II., Szerk. Szvorényi József, Bp., 1890). – Irod. Szász. Károly: Sz. P. emlékezete (Kisfaludy Társ. Évk. 1877); Kazinczy Gábor: Emlékbeszéd Sz. P. felett (Bp., 1885); Máté Lajos: Sz. P. mint kritikus (Bp., 1894); Jánky István: Sz. P. esztétikai és poétikai nézetei (Pécs, 1928); P. Balázs János: Sz. P. (Magy. Nyelv, 1961)
