Szemere Samu
Szemere Samu (Zsirovnica, Macedónia, 1881. dec. 13. – Bp., 1978. máj. 4.): filozófiai író, esztéta, az MTA tagja (l. 1945–49). Bölcsészdoktorátust a bp.-i egy.-en szerzett (1904), Alexander Bernát tanítványa, majd munkatársa. 1906-tól középisk. tanár, 1910-ben a Markó utcai Főreálisk. tanára lett. 1917–19-ben a M. Filozófiai Társaság titkára is volt. 1927-től 1942-ig az Orsz. Izr. Tanítóképző Intézet ig.-jaként működött. 1945 után az Izr. M. Irodalmi Társulat (IMIT) elnöke, 1950-től nyugdíjasként az Orsz. Rabbiképző Intézetben filozófiatörténetet adott elő. 1963-ban az ELTE egy.-i tanári címmel tüntette ki. Cikkeit, tanulmányait közölte a Budapesti Szemle, a Történeti Szemle, az Athenaeum, A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, a Magyar Nyelvőr, a Múlt és Jövő és a MIOK Évkönyvei, szerk. az IMIT Évkönyveit (Bp., 1929–48) és az Alexander-albumot (Bp., 1925), sajtó alá rendezte Alexander Bernát munkáit. Magyarra fordította Giordano Bruno, Descartes, Dewey, Feuerbach, Hegel, Pestalozzi, Schiller, Spinoza, Vico és Windelband több művét. – F. m. Az aesthetikai játékelmélet (doktori értekezés, Bp., 1904); Giordano Bruno (Bp., 1917); A jelenkori filozófia főbb irányai (Bp., 1923); Spengler filozófiája (Bp., 1924); Dewey neveléstana (Bp., 1933); Filozófiai tanulmányok (Bp., 1941); Nietzsche és a zsidóság (Lőw Immánuel-emlékkönyv, Bp., 1947); Kunst und Humanität. Eine Studie über Thomas Manns ästhetische Ansichten (Bp.–Berlin, 1966). – Irod. Vihar Béla: Beszélgetés Hegel magyar fordítójával (Magyar Nemzet, 1970. szept. 11.); Scheiber Sándor: Sz. S. kilencvenedik születésnapjára (emlékfüzet, Bp., 1971); Vihar Béla: Búcsú a filozófustól (Élet és Irod., 1978); Szabó Árpád: Sz. S. (MIOK Évkönyv, Bp., 1978); Gábor Éva: Sz. S. (Világosság, 1978. 7. sz.).
