Szemlér Ferenc
Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. ápr. 3. – Bukarest, 1978. jan. 9.): költő és író, idősebb ~ F. író és tanár fia, Lendvay Éva írónő apja. Szülővárosában és Brassóban, majd a bukaresti egy. jogi karán végezte tanulmányait. Brassóban volt ügyvéd és újságíró, versei, műfordításai, prózai munkái és tanulmányai az Erdélyi Helikonban, a Korunkban, a Nyugatban, a Válaszban és a Kelet Népében, cikkei a Brassói Lapokban és a Déli Hírlapban jelentek meg. A „nyugatos” költészet követője volt, az expresszionizmus is hatott verseire. Éjszakai kiáltás (Kolozsvár, 1930), Ember és táj (Kolozsvár, 1934) c. verseskötetei a városi ember életéről adnak képet, a természet iránt érzett nosztalgiát szólaltatják meg, hangot adnak a dolgozó tömegekkel vállalt szolidaritásnak is. Más csillagon (Kolozsvár, 1939) c. önéletrajzi műve a romániai magyar fiatalság útkeresését ábrázolja. Búvópatak (Bp., 1940) és Lángoló napok (Bp., 1944) c. verseskönyveiben a háborúba sodort emberiség szorongató élményeit fejezi ki. Mai román költők (Bp., 1940) c. műfordításkötetével a magyar–román viszony megromlása idején foglalt állást a haladó román és a haladó m. költészet összetartozása mellett. 1945 után vezető szerepet töltött be a romániai m. irodalomban és a közéletben, egy időben a romániai írószövetség titkára volt. – Tavaszodik (Kolozsvár, 1948); Mind több a fény (Bukarest, 1951); Harcolni híven (Bukarest, 1953); Szelek tenyerén (Bukarest, 1960); Változó vidék (Bukarest, 1960); Álmok között (Bukarest, 1961); Egy életen át (Bukarest, 1963); Vándorló évek (Bukarest, 1964); Minden halhatatlan (Bukarest, 1965); Különös korban (Bukarest, 1966) c. versesköteteiben az új társadalom építéséről számolt be, ~ közösséghez tartozás vágyát fejezte ki, felidézte ifjúságának emlékeit és az erdélyi táj szépségeit mutatta be. Arkangyalok bukása (Bukarest, 1947), Napforduló (Bukarest, 1959) és Földön, égen (Bukarest, 1962) c. regényei a háborús megpróbáltatásokat és a megújulás eseményeit örökítik meg. Új címmel: Augusztustól, augusztusig, Bukarest, 1963). A földalatti erdő (Bukarest, 1950); c. regénye a munkásmozgalmi küzdelmeket ábrázolta. A hárompúpúhegy (Bukarest, 1957); Búcsú az ifjúságtól (Bukarest, 1957), Udvarhelyi Odüsszeia (Bukarest, 1971) c. regényeiben ifjúságára emlékezik vissza. Évgyűrűk (Bukarest, 1970) c. könyve az 1945 előtt írt prózai műveit gyűjtötte egybe. A mirigy esztendeje (Bukarest, 1969) c. történelmi regényében a nemzetiségi értelmiség hivatását fogalmazta meg. Színműveit A híd elkészül (Bukarest, 1949), valamint Életünk és halálunk (Bukarest, 1968) c. köteteiben adta ki. Összegyűjtött verseinek (Versek, I–II., Bukarest, 1967) megjelenése után költészetének alaphangja megváltozott, Madárjóslat (Bukarest, 1971), Kései kaszállás (Bukarest, 1973), Varázsvessző (Kolozsvár, 1972), Az álom túlsó partján (Bukarest, 1976) és Fegyveres felhők (Kolozsvár, 1977) c. verseskönyvei az átélt történelmi csalódásokat és magányérzetét fejezték ki. Személyes ügy (Bukarest, 1975) c. könyvében a harmincas évek irodalmi életére és íróbarátaira, Emlékezés egy süvölvényre (Bukarest, 1978) c. könyvében költővé válására emlékezett. Gazdag műfordító munkássága során T. Arghezi, M. Beniuc, E. Jebeleanu, A. Macedonski, V. Porumbacu, M. Sorescu, Z. Stancu, B. Brecht, G. Eliot, R. Graves és E. Sitwell műveit tolmácsolta magyarul. Műfordításaiból Ötsarkú égi csillag (Bukarest, 1959) és Változó egekben (Bp., 1969) c. köteteiben válogatott. Tanulmányait Lépésről lépésre (Marosvásárhely, 1956) és A költészet értelme (Bukarest, 1965), irodalmi jegyzeteit Százlátó üveg (Bukarest, 1977), útirajzait Négyarcú világ (Bukarest, 1970) c. köteteiben gyűjtötte össze. Versei D. Botez (Versuri alese, Bucuresti, 1957) és V. Porumbacu (Poezii, Bucuresti, 1966) fordításában jelentek meg románul. A Romániai Népköztársaság Állami díjával tüntették ki (1953). – Irod. Sz. F.: Kezdet (önéletrajz, Igaz Szó, 1963. 2. sz.); Balogh Edgár: Emlékírás közben Sz.-ről (Korunk, 1963. 3. sz.); Pomogáts Béla: Sz. F.: Versek (Kritika, 1969. 7. sz.); Marx József: Az erdélyi pestis (Élet és Irod., 1970. 13. sz.); Sz. F. műhelyében (Igaz Szó, 1971. 7. sz.); Beke György: Sz. F. (Bukarest, 1972); Marosi Ildikó: Sz. F. (Közelképek, Bukarest, 1974); Taxner Ernő: Emlékekről röviden (Napjaink, 1976. 6. sz.); Bata Imre: Sz. F. hetven éves (Kritika, 1976. 2. sz.); Pomogáts Béla: Sz. F. (Kortárs, 1976. 4. sz.); Szenczei László: Sz. F. (Élet és Irod., 1976. 14. sz.); Páskándi Géza: Sz. F. hetven éves (Nagyvilág, 1976. 7. sz.); Deák Tamás, Gálfalvi Zsolt, Jánosházy György, Székely János megemlékezései (Igaz Szó, 1978. 2. sz.); Szepesi Attila: Sz. F. (Élet és Irod., 1978. 2. sz.).
