Szenczy Imre, Szenczi
Szenczy Imre, Szenczi (Szombathely, 1798. júl. 8. – Csorna, 1860. febr. 2.): premontrei tanár, klasszika-filológus, műfordító, az MTA l. tagja (1838). Filozófiai és teológiai tanulmányait Csornán és Pesten végezte. 1821-től Keszthelyen volt tanár, 1823-tól a csornai rendház gazdasági felügyelője, 1825-től újból Keszthelyen, majd 1828-tól Szombathelyen volt tanár. 1825-től foglalkozott flórakutatással. 1840-ben Pestre költözött, a Szaniszló Ferenc által megindított Religio és Nevelés és a Fasciculi Ecclesiastico Litterarii folyóiratok segédszerk.-je, 1842 – 45-ben a keszthelyi gimn. ig.-ja, majd Csornán prépostsági titkár. 1858-tól prépost volt. 1847-ben a Kisfaludy Társ. tagja lett. Szakfolyóiratokba írt cikkeket. Teológiai munkákat is írt. A balatoni flórakutatás szempontjából fontos herbáriumot hagyott hátra; több kutatónak (pl. Wiezbiczkinek és Hutternek is) szolgáltatott adatokat. Római klaszszikusokat fordított m.-ra. Jelentősebb fordításai: C. Julius Caesar munkái (I – II., Buda, 1839 – 40): Tacitus Agricola.-ja (Buda, 1847); Marcus Fabius Quintilianus utasítása az ékesszólásra (Eger, 1856). – F. m. Növényvándorlás (Magy. Orvosok és természetvizsgálók munkálatai, Pest, 1856). – Irod. Sz. I. (Győri Közl. 1860. 20. sz.); Sz. I. (Bpesti Hírlap, I. 55. sz.); Sz. I. (Nekrológ, MTA Almanach, 1863.)
