Szendrő József
Szendrő József (Bp., 1914. aug. 18. – Bp., 1971. okt. 22.): színész, rendező, műfordító, Jászai Mari-díjas (1970). Költőként kezdte, 1931-ben verseskötete jelent meg (17 év), melyet 1933-ban egy újabb követett (Bravó, Ézsau). 1936-ban végezte el a színiisk.-t. A Nemzeti Szinház ösztöndíjasa lett (1937), majd Miskolcra szerződött. Részt vett a baloldali színjátszómozgalomban, közreműködött a Független Színpad előadásain. 1947–48-ban a Nemzeti Színház tagja volt, 1948-ban a Madách Színházban is fellépett. 1949-től váltakozva vidéken és Pesten működött. A pécsi színház ig.-ja (1949–51), a bp.-i Néphadsereg Színház főrendezője (1951–52). A Néphadsereg Színháza kamaraszínházának főrendezője (1952–55), később a színházból alakult József Attila Színház ig.-ja. Ezután a debreceni Csokonai Színház igazgatója (1957–60), a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője (1960–61), az 1961–62-es évadban a bp.-i Petőfi Színházban játszott és rendezett, innen a Fővárosi Operettszínházhoz került színésznek. 1966-ban a Nemzeti Színház szerződtette. Rendszeresen filmezett és számos televíziós játékban is szerepelt. Alkata és színészegyénisége karakterszerepekre tette alkalmassá. A hatvanas évek második felében előadóestjeivel aratott sikert, ezeken saját írásait is előadta. Életrajzi vonatkozású írásai a Film, Színház, Muzsika c. lapban jelentek meg: Pályámról (1959. nov. 13.), Maszk és toll (1966. jan. 7.). Több színművet fordított (A. Ny. Osztrovszkij: Erdő; V. Zorin: Varsói melódia). Lefordította Sztanyiszlavszkij Beszélgetéseit (1949). – F. sz. Jepihodov (Csehov: Cseresznyéskert); Jegor Bulicsov (címszerep, Gorkij); Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt); Volpone (címszerep, B. Jonson); Giskra (Vörösmarty M.: Czillei és a Hunyadiak); Első szenátor (Shakespeare: Athéni Timon). – Főbb rendezései: E. Rostand: Cyrano de Bergerac; A. Ny. Osztrovszkij: Erdő; Kodolányi J.: Földindulás. – I. f. Állami áruház (1952); Dollárpapa (1956); Két félidő a pokolban (1961); Mindenki ártatlan? (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Lujzi (televíziós film, 1970); Hétköznapi történet (televíziós film, 1966); A veréb is madár (1968); Zűrzavaros éjszaka (televíziós film, 1971). – Irod. Barabás Tibor: Búcsú Sz. J.-től (Film, Színház, Muzsika, 1971. okt. 30.); Galsai Pongrác: Élő holtak (Élet és Irod., 1974. 34. sz.).
