Szent-Istvány Gyula
Szent-Istvány Gyula (Vihnye, 1881. nov. 6. – Bp., 1930. okt. 15.): festő. Tanulmányait a selmecbányai Erdészeti Ak.-n kezdte, majd félbehagyta, és 1901-ben a bp.-i Mintarajzisk. növendéke lett. A Képzőművészeti Főisk.-n Hegedűs László, Zemplényi Tivadar és Székely Bertalan tanítványa volt. 1909 – 14 között Münchenben Angelo Jank mesterisk -ját látogatta. Sikerrel szerepelt a Sezession és a Glaspalast tárlatain. Az I. világháborúban orosz fogságba esett. Innen hazatérve 1921-ben visszament Münchenbe. 1922-től a bp.-i Iparművészeti Isk.-ban az alakrajz tanára volt haláláig. Képeinek fő témája a bányászok élete (Bányász lovakkal, 1926; Bányász-halál, 1928 stb.), melyhez oroszo.-i élményei nyomán festett, vágtató kirgiz lovasokat ábrázoló kompozíciói járultak (Partizánok stb.). Több hazai és külföldi díjat nyert. Számos portréja közül legismertebb felesége arcképe. 1961-ben Sopronban emlékkiállítást rendeztek műveiből. – Irod. Füredi Oszkár: Sz. I. Gy. a bányászélet festője (Soproni Szle, 1964), Lyka Károly: Sz. Gy. (Művészet, 1930.)
