Szentpál Olga
Szentpál Olga (Bp., 1895. dec. 14. – Bp., 1968. okt. 31.): tanár, táncpedagógus, érdemes művész (1958). Férje Rabinovszky Máriusz művészettörténész volt. A budapesti Zeneak. zongoratanszakán művészdiplomát szerzett (1916), majd a helleraui (Németo.) Jaques-Dalcroze Intézetben tanult (1914–17). A Nemzeti Zenedében a Dalcroze-ritmika tanára (1919–31). Saját bp.-i iskolájában laikus gyermek- és felnőtt-táncoktatást, akadémiai színvonalú tanerőképzést, valamint művészképzést folytatott (1919-24). 1920–1925 között színpadon Dalcroze-műsorral lépett fel és koreográfiákat készített, 1925-től a Szentpál Tánccsoport számára. A Színművészeti Ak. tánctanára (1924–35). 1937-től, a népfrontprogram meghirdetésétől részt vett az antifasiszta megmozdulásokban: a Vajda János Társaságban, a Független Színpad, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma kezdeményezésében, a Dolgozó Nők Klubjában és a Vasas Székházban. Otthona baloldali alkotó értelmiségiek találkozóhelye volt. 1945 után tánccsoportja a Munkás Kultúr Szövetség szervezésében a M. Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) és az MKP rendezvényein működött közre. 1947-ben újra megnyitotta isk.-ját. A színművészeti főiskola tánctanára (1945–52), közben a koreográfus főtanszak vezetője (1949–52). A Testnevelési Főisk. táncnevelési tanulmányi szakának vezetője (1947–48), 1952–68-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. ének főtanszakának tanára (tánc, testképzés, Dalcroze-ritmika, történelmi társastánc). Az Áll. Balett Intézetben történelmi társastáncot tanított (1952–57). 1924-től végzett mozdulatelemzési tanulmányokat, amelyek középpontjában a balett és a modern tánc szintézise állt. Az 1930-as évektől 15–16. sz.-i társastáncok, majd mo.-i 15–19. sz.-i történelmi társastáncok rekonstruálásával foglalkozott korabeli források alapján; néptáncgyűjtő utakon járt (1946–50), 1951-től a 19. sz.-i magyar báli táncok és Mo.-on divatos külföldi társastáncok rekonstruáló feldolgozását végezte. Nyugdíjazása után (1957) kizárólag a tánctudománnyal foglalkozott. Utolsó pedagógiai munkája a Miskolcon tartott Dalcroze-tanfolyam volt (1967). – F. m. Tánc. A mozgásművészet könyve (Rabinovszky Máriusszal, Bp., 1928); Sióagárdi táncok tanulmánya, gyűjtése és tánc-feldolgozása (Bp., 1953); A csárdás. A magyar nemzeti társastánc a 19. század első felében (Bp., 1954); A magyar néptánc formai analízise (Bp., 1961); Arbeau francia gagliarde-jának formai analízise (Tánctudományi Tanulm., 1963); Émile Jaques-Dalcroze (Muzsika, 1965. 8. sz.). – Irod. A mozgásművészet útja. Sz. O. pedagógiai munkásságának húszéves évfordulója alkalmából kiadja a Szentpál-iskola (Bp., 1935); Rábai Miklós: Búcsú Sz. O.-tól (Muzsika, 1969. 1. sz.); L. Merényi Zsuzsa: Sz. O. munkássága (Tánctud. Tanulmányok, 1978).
