Szép Ernő
Szép Ernő (Huszt, 1884. jún. 30. – Bp., 1953. okt. 2.): költő, író. Tizenkilenc éves korában hírlapíró lett. A Nyugat költői közt tűnt fel verseivel. A századforduló kapitalista társadalmától és a politikai élettől menekülve a gyermekkor emlékvilágában keresett magának szigetet. A nagyváros tülekedését a felnőttek közé tévedt gyermek csodálkozásával nézte, és bölcsen értetlenkedő kérdésekkel s enyhe fintorokkal gúnyolta ki. Ezzel is a szegények, az elesettek, a kisemberek érzelmeit akarta kifejezni. Naiv kifejezésformái, finom költői nyelve bizonyos jellemző pestiességgel párosul. Kabaréjelenetei és színművei széles körben népszerűek voltak. – F. m. Énekeskönyv (versek, Bp., 1912); Az egyszeri királyfi (színmű, Bp., 1914); Élet, halál (karcolatok, Bp., 1916); Emlék (versek Bp., 1917); Patika (színmű, Bp., 1919); Lila akác (r., Bp., 1919); Az Isten is János (elb., Bp., 1921); Hetedikbe jártam (Bécs, 1922); Jó szó (vers Bp., 1928); A május (színmű, Bp., 1928); Azra (színmű, Bp., 1930); Aranyóra (színmű, Bp., 1931); Dali-dali-dal (Bp., 1934); Szívdobogás (színmű, Bp., 1936); Ádámcsutka (Bp., 1937): Úriemberek vagyunk (Válogatott novellák, Bp., 1957); Add a kezed (versek, Bp., 1958). – Irod. Devecseri Gábor: Sz. E.-ről (Csillag, 1953. 11. sz.); Kardos László: Sz. E. (Irodalmi Újság, 1953. 21. sz.); Illés Endre: Sz. E. (Krétarajzok, Bp., 1957); Kellér Andor: Sz. E. (Beszélő házak, Bp., 1957). – Szi. Juhász Gyula: Jó szó (vers).
