Szerémi György
Szerémi György (Kamánc, 1490 körül – 1548 után): író. Jobbágycsaládból való, apja Corvin János szolgálatában állt. A Corvinok birtokán, Gyulán tanult, ahol kórusvezető (1508 – 13), majd papi felszentelése után káplán lett. 1514 után Peréryi Ferenc váradi püspök káplánja volt, 1520-ban a kir, udvarba került. 1521-ben Báthori András, 1522-ben Bánffy Jakab káplánjaként a Délvidéken élt. 1523 – 26-ban aradi kanonok és udvari káplán, a mohácsi csata után Szapolyai Jánoshoz csatlakozott s elkísérte Lengyelo.-ba. 1541-ben Budán volt, amikor a város török kézre került, innen Izabella kir.-né kíséretében Erdélybe ment. Valószínűleg itt írta Verancsics Antal buzdítására emlékiratát Magyarország romlásáról, melyben a kor (1456 – 1543) fontos eseményeivel kapcsolatos visszaemlékezéseit mondotta el, nyers, magyaros latinsággal. és sok kritikátlan mendemondával együtt; az utóbbiak sokszor a szélesebb rétegekben terjedő híreket tükrözik. Utoljára 1548-ban a bécsi egy. hallgatói között említik. – M. Epistola de perditione regni Hungarorum (kiadta Wenzel Gusztáv Monum. Hung. Hist. Scriptores, I., Pest, 1858); Magyarország romlásáról (Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László, a bevezetést és jegyzeteket írta Székely György, Bp., 1961). – Irod. Szádeczky Lajos: Sz. Gy. élete és emlékiratai (Ért. a Tört. tud. köréből, XV/7. Bp., 1892).
