Szidarovszky János
Szidarovszky János (Bp., 1881. okt. 20. – Bp., 1947. dec. 30.): nyelvész, az MTA l. tagja (1935). Középisk. tanári (1905) és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1904). Vidéken volt tanát 1905-től, 1914 – 20-ban bp.-i főgimn. tanár. 1920-tól 1940-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i tanárvizsgáló bizottság tagja. 1924 – 41-ben az indogermán összehasonlító nyelvtudomány tanszéken előadó, ill. helyettes tanár. 1929-ben tanárképző intézeti tanár. Az összehasonlító indoeurópai nyelvészet művelője. Latin filológiával foglalkozott, majd egyre inkább a származtató nyelvészet kérdései felé fordult. – F. m. A görög és latin nyelv hang- és alaktana (I – II., Bp., 1932 – 35). – Irod. Sz. J. (Akad. Ért. 1947); Harmatfa János: Sz. J. (Antik Tanulm. 1954. I., 1 – 3. füz.)
