Szikszai-Fabricius Balázs
Szikszai-Fabricius Balázs (Szikszó, 1530 körül – Sárospatak, 1576): ref. prédikátortanár. Szikszón, Sárospatakon, Kassán, majd Bártfán tanult. 1555-ben tanító lett Sajószentpéteren, 1558-ban a wittenbergi egy. hallgatója. 1561-ben hazatért s a sárospataki, 1564-től a kolozsvári isk. rektora. Innen az unitáriussá lett Dávid Ferenccel való viszálykodás elől 1566-ban Sárospatakra tért vissza. Írt latin halotti beszédeket, több epitáfiumot, előszót a Bonfini Historia inclyti Matthiae Hunyadis Heltai-féle kiadásához. Legjelentősebb munkája az isk. használatra szánt latinmagyar szótára, amely nyolc kiadást ért meg, az utolsó kettő német és cseh értelmezéseket is tartalmaz. Latin-magyar szójegyzékét, amely életében csak kéziratos másolatokban terjedt, a 16. századi isk.-kban használták. Sok gyümölcs és szőlő elnevezése, kertészeti szakkifejezései és műszavai a m. mezőgazdaság, szűkebben a kertészettörténet egyik értékes forrásává teszik. – F. m. Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum (Debrecen, 1590. Az első kiadást 1906-ban Melich János újra kiadta). – Irod. Melich János: A magyar szótárirodalom (Bp., 1907); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936).
