Szilády Áron
Szilády Áron (Ságvár, 1837. nov. 3. – Kiskunhalas, 1922. márc. 20.): irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1861, r. 1876, t. 1917). 1853 – 57 közt teológiát hallgatott Debrecenben. 1857-től a török nyelv elsajátítása céljából Konstantinápolyban és Kisázsiában tartózkodott. 1858 – 59 között a göttingeni egy.-en tanult. Hazatérése után különböző helyeken ref. segédlelkész, 1863- tól haláláig kiskunhalasi ref. lelkész. 1885-től a dunamelléki ref. egyházkerület főjegyzője, majd tanácsbírája. Nevéhez fűződik a halasi gimn. fejlesztése. 1865 – 78-ban ogy.-i képviselő. 1867-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1893- tól haláláig az Irodalomtörténeti Közlemények szerk.-je. A régi m. irodalom egyik legjelesebb kutatója. Több 16. sz.-i író (Balassi, Tinódi stb.) művét adta ki. Jelentős szövegkiadásai: Török-magyarkori történelmi emlékek (I – IX., Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel. Ezen belül: Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon, Szilágyi Sándorral, I – II., Pest, 1853 – 1863, a III – IX. kötet: Tőrök-magyarkori államokmánytár, I – VII., Pest, 1868 – 1872); külön Név és tárgymutató kötettel (Bp., 1874); Nyelvemléktál (I – III. kötetét szerk. Budenz Józseffel és Szarvas Gáborral, Bp., 1874 – 75): A régi Magyar Költők Tára (I – VII., sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el Bp., 1877 – 1912). – F. m. Magyar szófejtegetések (Ért. a nyelv- és széptud. köréből, Pest, 1872); Temesvári Pelbárt élete és munkái (Bp., 1880). – Irod. Bálint Sándor: Sz. A. pályája (Szeged, 1920); Dobos István: Sz. Á. a tudós (Mezőtúr, 1943); Horváth János: Sz. Á. emlékezete (Tanulmányok, Bp., 1956).
